1947 szeptemberében a sárospataki faluszeminárium az amerikai magyar lelkészek, nagyobbrészt egykor pataki diákok, vala­mint ösztöndíjas teológusok címére körlevelet fogalmazott meg, amelyben a kivándorolt magyarság életével kapcsolatos „tárgyi vagy írott emlékek” összegyűjtésére kéri fel őket. A körlevélben olvashatjuk, hogy „a magyar falu vizsgálata felhívta a szeminárium figyelmét az amerikai, azaz kivándorolt honfitársaikkal és azok leszármazottaival való kapcsolatainkra. Ezáltal ezek figyelemmel kísérése feladatunkká vált”. Amíg a körlevél­ben az ajánlott gyűjtőmunka az amerikai magyar élet egészére vonatkozott, addig, amikor a megvalósítás lehetősége adva volt, a körlevélben felsorolt gyűjtőterületnek csak egyikére, az egyházi anyag gyűjtésére, s ezen belül is a református egyházközségek életének a bennük folyó magyar élet dokumentációjának összegyűjtésére koncentráló­dott, nem véletlenül, esetlegesen, hanem nagyon is szükségszerűen, hazai és újhazai adottságokból meghatározottan. A tengeren túli magyar református gyülekezetek lelké­szeinek segítő közreműködésével összegyűjtött írásos anyag lett a gyűjtemény alapja, amely már az emigrációban jelent meg magyar nyelven, vagy angolul, az emigrációs magyarsággal, a magyar gyülekezetekkel foglalkozik: van benne könyv, folyóirat, naptár és a szétszóratásban élő magyar református gyülekezetek életét dokumentáló különféle kiadvány, évkönyv, jubileumi emlékkönyv. (13.167 egység)