A református kollégium már a 19. század végétől általános gyűjtőkörű múzeum létrehozására törekedett. Ennek megvalósítását sokáig késleltette a megfelelő, nagyobb épületrész hiánya. Csak az 1930-as jubileumi építkezések tették lehetővé, hogy a régi kollégium együttesből fennmaradt, 18. századi Berna-sor adjon helyet a múzeumnak. Fokozatosan töltődött fel a fent sorolt szertárak állományából, a különböző helyeken őrzött régiségekből. Így már 1930-ban itt nyert elhelyezést az 1880-1930 között kialakult Szépészeti és Műrégészeti Múzeum kb. 200 régészeti, általános történeti és néprajzi tárgyból álló anyaga, s előbb Régiségtár, majd Régészeti és Történeti Múzeum néven élt tovább. 1936-ban a Simándi István által 1709-ben alapított fizikai szertárból, a "Museum Physicum"-ból kerültek át a már nem használt régi kísérleti eszközök.

 

1947-ben az addig külön kezelt Érmegyűjtemény s a múzeum része lett.

 

1952-ben, az államosítás után a Faluszeminárium tárgyi néprajzi gyűjteménye is a múzeumba került.

 

Az utóbbi évtizedekben gazdag  református egyházművészeti anyag gyűlt össze. Ezen belül ki kell emelni a Tiszáninneni Református Egyházkerület gyülekezeteinek használatából kivont , letétként elhelyezett úrasztali terítőkből álló textil-gyűjteményét.

 

 

A Kollégium épületegyüttesének a központi telken álló, egyemeletes, Berna-sor nevű épülete földszintjén gazdag régészeti raktárban, képzőművészeti, iskolatörténeti, egyházművészeti és tárgyi néprajzi raktárakban őrzi a Múzeum a maga anyagát. Nemcsak speciálisan múzeumi témával foglalkozó kutatók keresik fel, hanem a könyvtárban és a levéltárban megforduló kutatók is témájuk tárgyi dokumentálása reményében.

 

(Forrás: Szentimrei Mihály: A Sárospatak Református Kollégium Tudományos Gyűjteméynei. In: Könyvtári alapok a Miskolci Egyetem humán képzéséhez. Az egyetem fennállásának 260. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi tudományos konferencia könyvtári szekciójának előadásai. Miskolc- Egyetemváros. 1995. szeptember 8. Miskolc, ME Könyvtára, 1995. 79-97.)