Az év első hónapjában a Múzeum gyűjteményéből mutatunk be egy műtárgyat, egy festményt, amely a téli időszak egyik fontos hagyományát, a disznóölést mutatja be.
Disznóölés hagyománya
Ha jött a szeptember, akkor fogták a disznót hízóba. A disznóölések András nappal (november 30) kezdődtek és egészen tavaszig, a böjti időszak kezdetéig tartottak. Adománygyűjtő szokások, alakoskodások, kántálások kísérték a falvakban a disznóölést. Faluban közösségi esemény volt.
Győri Elek festő (1905-1957)
Tiszaladányban született, ősi kovács család tagjaként. 1922 tavaszán elszegődött kovács inasnak, de inkább a festészet vonzotta. Képzőművészeti tanulmányokat folytatott, előbb Debrecenben Nagy Pál Zsigmond festőművésznél, majd Budapesten. Sokat nélkülözött, Sárospatakra mindig szeretettel jött. Itthon volt. A Kollégium fiaként szerette. Pataki családok is segítették, a diákság szerette a tehetséges, adomázó, víg kedélyű festőt.
Élete és művészete mindvégig falujához, gyermekkori élményeihez, a szülőföld népének életéhez, alakjaihoz kapcsolódott. Képeinek üzenetében megőrzött valami ösztönös eredetiséget, a paraszti világ hagyományát. Ez a világ mára már eltűnt, de Győri Elek festményei megőrizték számunkra ezeket a pótolhatatlan értékeket.
Győri Elek kéziratos önéletrajzát Sárospatakon a Tudományos Gyűjtemények Adattárában őrizzük.
Disznóölés című festménye: Téli, falusi disznóölést láthatunk. Előtérben férfiak és nők a leszúrt disznó körül forgolódnak, körülöttük gyerekek. Hagyományosan, szalmával perzselték a disznót. Háttérben havas háztetős házak, fák, templomtorony, közeledő lovas fogat.
A kép megtekintéséért Instagram, Facebook és Flickr profilunkon, kattintson a címekre!
Hozzászólások