Baranyai Katalin: Cs.Szabó László könyvtári hagyatéka Sárospatakon
A sárospataki Nagykönyvtár dísztermén kívül igen kevés hely van Magyarországon, ahol mélyebben zengő történelmi akusztikája lehetne az ősi szállóigének: „Habent sua fata libelli”: Megvan a magunk sorsa könyvekben, és a könyveknek is megvan a maguk sorsa. Tanúskodhatna a polcokról nem egy patinás kötet, hogyan menekült szekereken-hordókban a könyvesház is, amikor magát menteni kényszerült a pataki kollégium, de beszélhetne arról is, hogy a bibliotéka nemcsak a lélegzetvételnyi békeidőkben nőtt-gyarapodott, hanem mindenkoron. A tanári testület, a kollégium elöljárói tudták, hogy könyvekben bújhat meg legbiztonságosabban a legnagyobb hatású szellemi esszencia. Útravaló eligazítást ennek értelmében úgy adtak, hogy büszkén mondhatjuk: peregrinus diák könyv nélkül nem tért vissza Patakra.
Cs. Szabó László tudatosan és gyakran nevezte magát peregrinusnak, vállalva ezzel a protestáns vándordiákok hagyományait: az útra serkentő kíváncsiságot és a folytonos hazagondolást. Három évtizednyi emigráció után, újra végiggondolt számadást követően tért haza, és – Kolozsvár helyett Patakon – végső nyugalomra ez az örök peregrinus. Hamarosan utána jött londoni könyvtára is: az a szellemi poggyász, amelyet nagy európai utazásából hozott magával azok számára, akik nem voltak vele.
Egy magánkönyvtár böngészése izgalmas és élményt adó munka, hiszen ha nem is jellemezhetjük csupán könyveivel a tulajdonos szellemi horizontját, a meghatározó és befolyásoló hatásokról közeli képet nyerünk. Vannak aztán gazdag, bibliográfiai értékek szerint válogatott, és használatra szánt gyűjtemények. Cs. Szabó László londoni könyvtára ez utóbbiak közé tartozik. Jegyzetek, kivágások, javítások, az Arany-kiadásokba betoldott névelők nyomjelzése vezet vissza a munkálkodó íróemberhez, akinek a könyvhalmozó szenvedélyét az olvasás és a tanulás váltakozó szüksége korbácsolta.
Ha elfogadjuk, hogy egy könyvtár a gyűjtő láthatóvá tett élettörténete, Cs. Szabó László esetében még hangsúlyozhatjuk is ezt. A most megnyitandó könyvtár megjelenítő erővel idézi azt a 8-9 ezer kötetet, amelyet Cs. Szabó László 1949-ben itthon hagyott.
Mivel a bibliofil író korabeli írásaiból rekonstruálhatjuk ezen elsüllyedt gyűjteményt, jól látható a könyvválogatás egész életre szóló vezérmotívuma: az európai szellemiségbe tartozás, az európaiság követelménye. Másrészt kirajzolódik a vállalt szerep, a közvetítőé, amely az emigrációban megszabadult a politikai szereplés holtsúlyától is. A következőkben tehát egy élete végéig magyarul író, magyar írónak, külföldi és másféle pályaszakaszához hátteret adó könyvtáráról fogok vázlatot adni. Egy nagyobb részt idegen nyelvű könyvtárról, amely Közép-Európa egyik legnagyobb magánkönyvtári hagyatéka lehet, összetétele miatt pedig egyenesen ritkaság.
Az 1985 augusztusában Sárospatakra szállított teljes könyvtári hagyaték 11 ezer könyvtári egységből, illetve majdnem ezer folyóiratból és katalógusból áll, és vámkezelés után maradéktalanul került a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményeinek a birtokába. Feldolgozása a helyi könyvtári szokások szerint történt, anélkül, hogy szorosan betagozódott volna az anyag a Nagykönyvtáréba. Áttekintését külön katalógus teszi lehetővé. A Gloucester Mews 48. szobákban és garázsban tornyosuló kincsei itt, a Repositórium emlékszobájában már nem vallanak Cs. Szabó László könyvrendezgető szenvedélyéről, de először láthatóak így együtt és értékükhöz méltó környezetben. Ismeretes, az utolsó időben a könyvek már-már kiszorították a gazdájukat a lakásból, aki a tervszerű könyvtárépítést – fogadalma ellenére – londoni letelepedése után azonnal megkezdte. A könyvtáralapító két könyv: Országh László angol kéziszótára és egy felesége által kicsempészett Nerval-kötet volt. Az első szerzeményhez még olaszországi emlék kapcsolódik: finnyáskodva elfogadott idegenvezetői borravalójából vette meg újra Csé a Kis-Larousse-t. Az 1950-es években azután kezd kirajzolódni a könyvtár arculata. A kiszakadás elsősorban a nyelvi arányokat változtatta meg. A teljes könyvtárnak szinte pontosan a fele angol nyelvű, magyar kb. 3 ezer, a többi megoszlik a francia, német és olasz között, s van néhány holland, görög és más szórvány is. A felosztás természetesen nem jelent egyúttal nemzeti vagy kultúrák közötti értékrendet Cs. Szabó László érdeklődésében: Anglia a befogadó ország, a kenyéradó, sőt az „európai páholy” – ahogy Béládi Miklós nevezte. Angolul megszerezhető az európai fókuszú humán műveltség minden alapműve vagy újdonsága. Ha megkíséreljük leegyszerűsíteni a könyvtár felépítését, minőségi szerkezetét, azt mondhatjuk: az angol nyelvű blokk mutat bizonyos kézikönyvtári jelleget, ami műhely és szellemi közeg is egyúttal a sokáig a rádiórobotba temetkező Cs. Szabó számára. Jelentékeny az oxfordi és a cambridge-i kiadványok száma, elsősorban az előbbi irodalmakhoz, művészeti ágakhoz vagy korhoz kapcsolódó kézikönyveiből. /Oxford Companion to…/ Több mint száz kötetnyi a Middlesexben kiadott Penguin Classics sorozat, rendszeresen felbukkannak az Everyman' s Library kötetei vagy a Libery of European Civilization illetve a közös, vagy amerikai kiadású Writters and their Work és a paperback egyetemi kiadványok. Az átfogó igényű művészeti sorozatok közül kiemelkedik az Art of the World és a Documentary History of Art. Mindkettő felhívja magára a figyelmet a tárgyához méltó kivitellel, minőségi nyomda és design-technikával.
Zömmel ebben az angol részlegben vannak a könyvészeti szempontból is érdekes és figyelemre méltó kötetek, melyekre antikváriumokban bukkant Cs. Szabó László. Ilyen pl. Vámbéry Ármin Hungary in Ancient Medieval and Modern Times c. könyve 1887-ből, Ramsay Szent Pál utazásairól írt műve, a Gibbon' Journay vagy Francis Marion Ave Roma Immortalisának két kötete a 19. század kilencvenes éveiből. Ez utóbbiak jelzik, hogy Cs. Szabó igyekszik megszerezni a nagy utazók és híres városok még használható klasszikus szakirodalmát, s hogy forgatja is, kiderül egyik-másik ceruzás széljegyzetéből.
Az emigrációban megerősödő ökumenikus gondolkodás – gondoljunk a Pax Romanara – és a Szentföld iránt érzett kíváncsiság, majd a szentföldi utazások adnak magyarázatot arra, miként gyűlhetett össze annyi bibliai-evangéliumi, forráskutató és részben régészeti irodalom.
A könyvgyűjtemény legbecsesebb régisége Barnes professzornak a 18. század legelejéről való Homérosza, amely a legrégibb angliai görög-latin kiadás. Ennek megszerzése Czigány Lóránt érdeme, aki könyvügyekben mindig biztos segítsége volt Csének. Bőrkötésben, de a többi könyv közé beolvadva várja a felfedezését az emlékszobában Gyémánt László portréjával szemben. A fiatal Csére / és nemzedékére egyaránt / erősen jellemző a teljességre törekvő tájékozottság, ez bizonyos mértékig a műfajokkal is összefügg. Mivel Cs. Szabó László irodalmi ízlése keveset változott, könnyen tetten érhető a nosztalgiája az első könyvtár iránt. Morus Tamás köré gyűlnek a humanista írók, az egykori „Hétfőiek” galériáját teremti újra Eliot, Yeats, Joyce, Scott Fitzgerald, Woolf, Strachey és Huxley műveinek a beszerzésével. A megelőző korok angol tanulmányíróinak a részaránya még nőtt is az anyaországban / pl. Dr. Johnson, Hazzlitt, Lamb/. Dickens gyermekkora óta kíséri, itt legalább 40 kötetnyi az irodalma. Külön vonzalom fűzi a külföldön élő angolok iránt, mert bennük a szellemi szabadság önkéntes emigránsait látja. Feltűnően gazdag a gyűjtemény G. Greene és R. Graves műveiből. Az angol kultúra korszakai közül az Erzsébet-kor foglal el tekintélyes helyet mintegy 200 kötetes Shakespeare-irodalmával a középpontban. Már az anyaggyűjtést is a teljességre törekvés jellemzi: a népszerű Halliday életrajz, a Shakespeare-kutató Ivor Brown, a Studiens in English Literatura, a Penguin Shakespeare Libery, a Warvick Shakespeare vagy az egyetemistáknak szánt életmű sorozat darabjai éppúgy megvannak, mint az itthoni művek.
Érthetően e témához kötődik a könyvtárból a legtöbb színházi anyag. Ifjúkori vonzalomról beszél a filmmel kapcsolatos irodalom, a rádiós munkát mint a kilométerkövek mérik a BBC-kiadványok. Cs. Szabó igazi 20. századi kedvteléséről árulkodik a terjedelmes krimi irodalom a Pelican sorozatból. Alkati beállítottsággal magyarázható, hogy Cs. Szabó László még itthonról vitte magával az angol költészet szeretetét. Szédítő gazdagságát Byron, Shelley és Keats műveiben fedezte fel, ők később is e könyvtári réteg megbecsült klasszikusai. Igen értékes irodalomtörténeti munka itt W. Brockendon három kötetes Byron kommentárja 1833-ból. Edwin Muir, Dylan Thomas, Rebecca West kötetei a modern angol költészet jelenlétét mutatják, Osbert Sittwell vagy Peter Redgrave dedikált kötete a fiatalabb kortársakét. A Hűlő árnyékban c. életrajzi kötet Függelékéből nyomon követhető, hogy az előbbi három szerzővel íróként, fordítóként is foglalkozott Cs. Szabó László. Az 1949 utáni művek bibliográfiájából olvasható ki ugyanakkor az az önmagáért beszélő tény, hogy az írások tárgya felerészben magyar, tehát a nemzeti és nyelvi megoszlás a könyvtári háttéranyagnak éppen a fordítottja. Cs. Szabó László magyarul író, magyar író maradt.
Érthetően más a megfelelés a művészettel kapcsolatos írások és a hozzájuk kapcsolódó könyvtári réteg között. A latin szellemnek tisztelgő párizsi látogatások, a katedrálisok Németországában tett utazások, az olasz művészetekhez fűző emlékek/élmények témát is adnak, és újabb meg újabb köteteket hoznak a könyvtárba. Csak a Párizs- és Róma-irodalom van vagy 100 kötetnyi, nem beszélve a Római Birodalomról szóló bőséges anyag ide kapcsolódó köteteiről. Cs. Szabó Lászlónak régi meggyőződése, hogy a művészeti alkotásokkal nyilvánosan – galériában, kiállításon – megkezdett ismerkedést otthon, elvonulva folytatni kell, hogy behatolhassunk a jelentések mélyebb rétegeibe. Ehhez természetesen mindig minőségi másolat szükséges, akár albumról, akár katalógusról van szó.
A képzőművészeti alkotások nyomain az emberi múlt mélységei felé haladva Cs. Szabó társakra talált: így szerzett könyvei és barátai talán kijelölik azt a szellemi mozgásteret is, amely minket úgy lenyűgöz tágasságával. A bibliofil Cs. Szabót Londonban Iványi Grünwald Béla történettudós avatta be az antikváriumi élvezetekbe, így kezdett metszeteket gyűjteni. Értékes Piranesi-gyűjteményének két darabja látható az emlékszobában. Az ismert festő fia érzékeny volt az angliai tájak szépségére – Cs. Szabó ekkoriban fedezte fel az angol táj-festészetet. Révai András, a művészettörténész, a kinti értelmiség nagyszerű alakja. Cs. Szabó mindig nagyrabecsüléssel emlegette példaadó jellemét is. Két másik, szellemi értelemben, gondolkodásban is meghatározó barátságát Kerényi Károly vallás- és Tolnay Károly művészettörténész iránt seregnyi dokumentum bizonyíthatja. Kerényi nevéhez kapcsolható még az itthoni időkből egy olyan virtuális szellemi kör, mely Thomas Mann, Szerb Antal és Németh László nevével fémjelezhető. Cs. Szabó László mindegyikükhöz kapcsolódik valamiképpen, ezt a könyvtár is tanúsítja. A Kerényi-hatás és barátság közvetlenül kimutatható: a görögség felé fordulást jelenti, melynek a Halfejű pásztorbot és a Görögökről c. esszé az irodalmi nyeresége számunkra. Cs. Szabó L. az emigrációban mindent megtett azért, hogy megfeleljen a művészeti esszéírás Kerényi által megszabott szigorú követelményének, ami: „mindannak állandóan jelenlévő, kívülről való tudása, ami …reánk maradt, amit emlékanyagban az I. világ múzeumai őriznek, s ami még … fellelhető…”
Közép-Európai szemmel csak ámulhatunk azon a bőségen, ami a fentiek szolgálatára a könyvtárban megvan: csak a Pelican Books több mint 100 kötetével, az Art of the World, az Ancient Peoples and Places, a Problems and Perspectives in History, a Library of European Civilization, vagy a Small Picture Book, hogy csak a nagyobb blokkokat említsem. Kerényi neve mellé kívánkozik a Tolnay Károlyé, a másik ösztönző hatású magyar tudósé. Charles de Tolnay, a Casa Bounarroti igazgatója, a néhai Vasárnapi Kör Benjáminja a művészeti tanulmányok olasz-latin rétegéhez vezet minket. Nemcsak dedikált példányait küldte el Csének, hanem közvetlen alkotói barátság is van közöttük. Jelenlétét a könyvtárban a gazdag Michelangelo-anyag biztosítja. Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy hazánkban sehol sem őriznek az ittenihez mérhető művészeti- és kultúrtörténeti gyűjteményt. Megismertetését, olvasását egyenesen kötelezővé tehetnénk a képzésben érintett szakterületen. Ne feledjük, Cs. Szabó László nem az irodalmi múzeumok számát kívánta gyarapítani! A könyvtárban felhalmozott páratlan katalógusgyűjtemény szintén új szolgálatot tehet.
Cs. Szabó írásaival együvé gyűjtve nagyjából 30 év európai műsorfüzetét adja. Feldolgozásával kalauzt kaphatnánk Európa múzeumaihoz, képtáraihoz, leltárt a katedrálisokban és festményekben mérhető értékekről. A katalógusok legtekintélyesebb részét az itáliai életmű válogatások vagy egyes műemlékeket bemutató kiadványok teszik ki, sok esetben közvetítő nyelven, Giottótól Modiglianiig. A nagy-reneszánsz kötelező csodálata után Cs. Szabó már 48-as ösztöndíja és idegenvezetői magániskolája idején megérzi az apró felfedezések, a beavatatlan szemnek fel nem tárulkozó szépségek ízét, az olasz anyag kiadási évei is mutatják ezt. A katalógusgyűjtemény egészében az érdeklődés kitágulását jelzi: Megnő a kíváncsiság térben – keleti irányba, és időben – visszafelé. Lehetőség szerint megvett Cs. Szabó minden jó bizánci, török, trák és bolgár anyagot, figyelt Egyiptomra, a volt római provinciákra, de érdekelte az avantgárd is és az európai összkiállítások. Különösen közel áll hozzá mindaz, ami a Habsburg-osztrák időkhöz kapcsolódik, elsősorban a barokk és a századforduló. Szívesen vásárolt kort, stílust vagy mozgalmat áttekintő válogatásokat. A katalógusok jó része lényegesen szebb kivitelű, igényesebb a nálunk megszokottnál, némelyik könyvvel ér fel mélységében is. Szorosan kapcsolódik ide az útikalauzok, városvezetők vagy templomi kiadványok gyűjteménye. Mennyiségileg ebből is kiemelkedik az olasz anyag: Velence, Firenze, Roma, a toszkán és az etruszk művészet. Ez utóbbinak a hatását, nyomait kereste a római művészetben Cs. Szabó, ahogy erről a Római muzsika c. esszéregényben vall. A képzőművészeti anyag legvonzóbb rétegéről, az albumokról itt csak annyit mondhatunk: lapozzanak bele egyikbe-másikba! Az angol nyelvű kiadványokhoz képest szerényebb réteg a könyvtárban a német nyelvű, az olasz és francia blokk, összesen kb. 3 ezer kötetével. Az író szellemi hátterét azonban ez nem jellemezheti, hiszen időben inkább fordított sorrendben szívta be Cs. Szabó az európai kultúrákat. A gyermekkor Monarchia-beli közegében és a családban mindenképpen természetes volt, hogy a 19. század öröksége a német közvetítéssel jusson el hozzá. Nem szükséges, hogy részletezzük, miként hajlott Cs. Szabó a latinos műveltség irányába. Annyit minden nehézség nélkül láthatunk e második gyűjteményben, hogy az un. germán kultúrkörbe tartozó anyag minden területen a klasszikus, klasszicista alapműveltséget hordozza.
Svetonius-Mommsen-Goethe-Schiller-Hölderlin-Novalis-Heine v. Burckhardt-Winckelmann- Schopenhauer-Spengler-Freud gyorslistával lehetne érzékeltetni az érdeklődés irányait.
Hoffmansthal-Meyer-Rilke-George-Trakl-Zweig-Kafka v. Brecht a Monarchia idejében Cs. Szabó jelenébe vezet. Kiemelkedő természetesen a weimari klasszicizmus anyaga és a Goethe-gyűjtemény. A német művészeti vagy utazással kapcsolatos könyvek is általában patinásak: Bühler, Delogu és Lugwig kötetei. Észrevehetően az új érdeklődés képezte a törökországi és a szentföldi anyagot. A történeti munkák jó része is kapcsolódik a Habsburg kor fejezeteihez, a Monarchiához. A német nyelv Cs. Szabó számára Altdorfer, Dürer meg Cranach, Bach és Mozart, Thomas Mann és Kerényi Károly vagy Ortega és a hozzá közelálló Madariaga nyelve is, és néhány erdélyi szász város útikönyvéé otthonról. Kiemelkedően sok művészettörténeti sorozatot szerzett német nyelven: a Werkmonograpfhien zur Bildenden Kunst majd 100 kötetes, folyamatos Sammlung Schroll Bécsből.
Egyik nyugati részleg sem dicsekedhet a Cs. Szabó-könyvtárban annyi szépirodalommal, mint a francia. Korszakait elemző szakirodalom is kíséri, különösen a kedvenc középkorit. Meglátszik a könyvtáron, hogy a francia-magyar kapcsolatok Cs. Szabó múltjába egészen diákkoráig nyúlnak vissza. Egyrészt a szépirodalmi művek jegyzékéből, ami afféle jelenléti ív lehetett volna 1920 és 30 között egy-egy párizsi kávéházban, másrészt abból, hogy Cs. Szabó hűséges a francia történetírás nagyjaihoz: Gaston Boissier vagy Pirenne, Huizinga még néha küllemével is elkülönül a jellegzetes francia fűzött példányoktól. Roppant kedveli az eszes franciák lexikonjait, kézikönyveit. Különösen értékesek a görög ókor művészetére és a kereszténység kialakulására, kezdeteire, művészetére vonatkozó könyvek. Elég bőséges Augustinus-irodalmát egy 1897-es kiadással indíthatnánk, és következetesen haladhatnánk a szerzők felsorolásával Erasmus-Montaigne nagyobb irodalmán át a francia felvilágosodásig. Az összefüggő, erős francia műveltség anyaga szinte folyamatos, benne vannak az olvasmányok: a szerelmes és levélregények, vagy V. Hugo. A francia festészet is nagyjából a romantikától az avantgárdig követhető, később elsősorban a beszármazottak szerepelnek. A magyarok közül Pátkai vagy a régi tanítvány, Hantay Simon, a fotós Brassai.
Az olasz anyag irodalmi része elsősorban Dantéhoz, a reneszánszhoz, Goethe és az angol romantikusok itáliai útjaihoz és néhány mai költőhöz kapcsolódik. (Személyes ismeretségben állt P. Santarcangelivel, Florio Banfival, Várady Imrével. Jó barátja az építész Papini, aki könyveit a feleségének dedikálja, és ismét Tolnay Károlyt kellene említeni, aki minden munkáját elküldte.) A San Remoi Díj óta az olasz irodalmi köztudatba belépett Babits Mihály – ezt Castruccio könyve jelzi; elég sok a magyar irodalommal kapcsolatos tematikus kiadvány.
Utoljára maradt a könyvtár legbeszédesebb és legnagyobb várakozással kísért része, a kb. 2800 kötetnyi magyar gyűjtemény. Ennek a többi között meghúzódó rétegnek szoros értéke számunkra, ha megismerkedünk egy-egy kötet történetével, bejegyzéseivel. Ilyen sors- és történelemhordozó kötet Bernáth Aurél Írások a művészetről c. könyve, amelynek az előzéklapján a következő három bejegyzés találkozott: 1/ Cs. Sz. L.-nak szeretettel Bernáth Aurél; 2/ Eppur si mouve, Farkas Ferinek régi barátsággal és szeretettel Aurél, végül 3/ Antikváriumban vette a feleségem, és Au. dupla dedikációjával szeretettel juttatom vissza őstulajdonosának, Csének, Bp. 1965. nov. 22. A dedikációk éles fényben világítanak rá az elmúlt évtizedek hazai irodalompolitikájára. Aki Londonba eljuttatta a köteteit, vagy mellőzött, legalábbis 56-ig, mint Tamási Áron, Vas István, Weőres S., Jékely, Nemes Nagy, Pilinszky és a régi barát Illyés, vagy fordításokba, különlenyomatok tanulmányaiba szorul vissza, jó időre, mint Képes Géza és Gál István. Egyszerűen azt mondhatjuk, hogy szinte valamennyien a magyarság és a minőségi irodalom elkötelezettjei, attól függetlenül, hogy az ismeretség skáláján a barát, a tanítvány vagy a tisztelő helyét töltik be: Ottlik, Keresztury, Nagy L., Juhász Ferenc, Csoóri S. A magyar gyűjtemény a beszerzés módjától függetlenül három rétegre osztható: 1/ a Magyarországon 49-ig megjelent művek, 2/ a külföldön nyomtatott szórványok és 3/ a 49 utáni itthoniak. Az elsőhöz annyit, hogy két legértékesebb darabja Kecskeméthy Aurél 1866-os Széchenyije és Szabó Dezső Sugár Károly-dedikációja. Előfordul egy-egy kezdő Nyugatos, megvan Szendrei Júlia utolsó vallomása, újragyűjti a népi irodalmat és a tragikusan elvesztett pályatársak legtöbb művét.
Cs. Szabó László kapcsolata az óhazával az ötvenes években elég esetleges. Buday György tréfás záradéka a dedikációban mindkettejük rossz hangulatát leplezi pl…'' mához húsz évre lesz-e aki dedikálja? ". 56 után gyorsan gyarapodik a gyűjtemény. Az első Juhász kötet, A virágok hatalma András fia hátizsákjából került elő. A hatvanas évektől kezdve átkelt a csatornán Illyés, Weöres, Tamási, Vas életműve, Ottlik dedikált kötetei, Devecseri, Jékely, Nemes Nagy Ágnes, a két Rónay és Képes Géza, aki legelőször mert jelentkezni. Gál István majdnem harminc közleményét küldte el. Előkerültek Benedek Marcell, Hubay és Sükösd, Klaniczay és Keresztury, Rába György, Takács Gyula, Kálnoky László kötetei és dedikációi, a fiatalabbak közül Csoóri S., Fodor A., Orbán O., Mészöly M. és Parancs J. Jelentkezik Kellér Andor és Szász Imre, Király István is. Pilinszky János saját kezűleg javított példányt ad át. Egy nagy név hiányzik ebből a sorból: a Németh Lászlóé. A művészeti témájú könyvek folyamatosan és elég nagy számban érkeznek. A feladók egy része régi ismerős, barát: pl: Gerevich L., Ferenczi Béni, Hoffmann Edith, Genthon István, Zádor A. Jelentkezik a fiatal nemzedék is, pl. Hajnóczy Gábor. Innen került ki a legszebb dedikáció: egy női alak vázlatos rajza, amivel az újrakezdő Ferenczi Béni ad hírt a talpra állásáról. Az itthoni sorozatok közül legteljesebb a Műemlékeink elnevezésű. Cs. Szabó Lászlónak szüksége volt arra, hogy legalább képek formájában otthonában legyenek a magyar művészetek tárgyai, emlékei. Így tette jelenvalóvá az anyavárost, Kolozsvárt is Hoefnagel 1617-ből való rézmetszetével.
Külön fejezetet érdemelnek Cs. Szabó erdélyi kapcsolatai. Különösen az EPMSZ lendületes munkájának köszönhetően találkozhatott az otthoniakkal, akik fenntartások nélkül adták névjegyüket a könyveikhez. Szőcs Géza Kilátótorony és környéke c. kötete elé kitűnő alkalmi verset faragott pl. dedikációképpen. Az erdélyi névsorban jelen van minden korosztály: Méliusz József, Jancsó Elemér, a barát Kányádi Sándor, Szilágyi Domonkos és István, Fodor Sándor és Veress Dániel, Balla Zsófia és Kántor Lajos. Feltűnő és árulkodó tény, hogy Janics Kálmán A hontalanság évei c. kötetén-kívül a Felvidék alig szerepel, Jugoszláviából Sinkó Ernő, Kázmér Ernő és Szirmai Károly emelkedik ki.
A hazai kiadású kötetek nem említett hányada elsősorban történeti munka, tanulmánykötet, az újragyűjtött nemzeti klasszikusokhoz kapcsolódik. Györffy György, Benda Kálmán, Kosáry Domokos és Jeszenszky Géza teszik rangossá a különlenyomatokat is. A zenei irodalmat Bartók és Kodály szellemisége és neve határozza meg, az európai válogatáson Fricsay Ferenc barátsága- igényessége érződik.
Szakemberek körében, itthoniak számára a könyvtár kinti magyar anyaga adhat legtöbb beszédtémát. Műveinek az ismerete nélkül is tudtuk, hogy Cs. Szabó az emigráció és az egész szórványmagyarság nagy tekintélye. A világ távoli pontjairól Londonba eljuttatott legkülönfélébb irodalom szintén tanúskodik erről. Csé minden jelentősebb és színvonalas magyar körhöz, folyóirathoz kapcsolódott valamiképpen, s ezt a jó kapcsolatot könyvek és dedikációk igazolják vissza, a Párizsi Magyar Műhelytől az EPMSZ-ig. Az 1956 előtti években elsősorban a Látóhatár megindításában voltak érdemei Szabó Zoltánnal együtt, itt az idősebb nemzedékekkel kerül kapcsolatba, mint pl. Vámos Imre, Borsody a történész, a közismert Borbándi Gyula. 56 után a Szepsi Csombor Körben ismerkedik meg a frissen érkezett fiatalokkal, akiknek később egész könyvespolcot kellett nyitnia (Sárközi, Czigány, Siklós, Gömöri). Dedikációik személyesek és érdekesek, mint a kintieké általában. Érdemes megkísérelni a neveket rávetíteni a szórványmagyarság térképére, s közben azt is követni, merre tart a kétnyelvűség, az idegen nyelvűség, hiszen Borsody, Bogyay T., G. Urban, Mikes, Ignotus, Ferdinandy, Gömöri vagy Fáy Attila különböző arányban használják az anyanyelvet.
Az EPMSZ Kerényi közreműködése miatt is fontos volt Cs. Szabó számára, ezt a kiadott Kerényi emlékkötet és Magdának, feleségének a levele fordítva is igazolta. Ebből a társaságból Szépfalusi I., Peéry Rezső és Hanák Tibor neve bukkan fel a leggyakrabban a könyvek és bejegyzések közt. Már emlegettem Cs. Szabó ökumenikus lelkületét, amely egyébként még a könyvespolcon is egymás mellé helyezte a szórványmagyar reformátusok énekeskönyvét a Harmonica Sacra-val – így kerültek elő a dobozból. Könyvészetileg is különlegesek a kísérletező MM és az Amerikai Írók néhány verseskötete, Makkai Ádámtól pl. aki verset is ajánl „Csének”. Svájcból (Vásárhelyi Vera) Csiky Ágnes jelentkezik; Sárközi Mátyás preparálja számára a könyvét, Keszei István dedikációja alkalmi írás. Kedves közvetítő a Triznya - Szőnyi házaspár, szerényen dedikál Zsindely Endre, Kabdebó Tamás megörvendezteti Pulszky angliai szerepléséről írt művével, könyvet küld Kovács Imre, könyveivel jelen van Márai Sándor.
Nem hagyható megjegyzés nélkül, hogy a kiszakadt magyar népi mozgalom Borbándi, Gombos, Féja, Kovács I., és legfőképpen a tekintélyes Szabó Zoltán visszatekintve is elfogadja és elismeri Csét. Szabó Zoltán 1955-ben így ír: „Nagyjából ugyanazokkal a módszerekkel igyekezett tudatosítani az Európa-eszmét ő, mint a parasztság ügyét mi, nagyjából ugyanazokban a rétegekben és ugyanabban a már késő periódusban. Az ifjú Cs. Szabó mint korjelenség, ha nem is azok közé, de azok mellé soroltatik majd, akiknek végső céljait éppen azzal támogatta, amivel tőlük különbözött.” Ez a különbözni tudás és mégis együttgondolkodás Cs. Szabó titka: szándékos, tudatos, összebékítő szerep, amely a magyar nyelvű irodalom egységét hirdeti és keresi a személyes fölött az egyetemes szempontokat. Miként találkozhatna könyvespolcain annyi pólusa vagy árnyalata a nyugati magyarságnak Dálnoki Veress Lajostól Kibédi Varga Áronig, Békés Gellérttől Fejtő Ferencig és Faludytól Határ Győzőig?
Lehetetlen vállalkozás könyvekről könyvek helyett beszélni, ezért végezetül csupán néhány érdekesebb dolgot említek. Mindenek előtt van a könyvtárnak még forrásértéke is a magyar történelem és a közelmúlt kutatói számára: részben a csak kint kiadott vagy megírt művek, részben a külföldiek magyar vonatkozású irodalma. Vannak szerzők, mint az angol Cushing prof., vagy a Csének Elemér néven dedikáló Macartney, akik nem a politikai konjunktúra miatt érdeklődnek Magyarország iránt, ilyen kultúrmissziót betöltő irodalmár Franciaországban Gachot vagy az olasz Santarcangeli, ide tartoznak tulajdonképpen azok a kiadványok is amelyek idegen nyelven ismertetik meg a magyar alkotásokat Budapestről Londonnal: pl. József A., Radnóti, Weöres, Pilinszky, Nemes Nagy Á.., Juhász Ferenc költészetét vagy Madáchot. A franciák Hommage a József Attila, Illyés vagy Kassák kötete, vagy Thinsz Géza antológiája kinti kezdeményezések.
Úgy tűnik, egyre ritkábbak. Nem mellékes, hogy a folyóiratok, tematikus vagy nemzeti különszámok is jó szolgálatot tehetnek a magyar kultúrának, ezért is fontos beszélni a folyóiratokról. Több mint 30-féle periodika érkezett Patakra a könyvekkel. Legteljesebb sorozatban a párizsi Magyar Műhely, a History Today és természetesen az Új Látóhatár és Békés Gellért Katolikus Szemléje található. E két utóbbi folyamatos utánpótlásáról az említett folyóiratok szerkesztőségétől örömmel értesültünk. A mindössze néhány példányból megismerhető magyar kiadványok közül az angliai Útitárs, a chicagoi Szivárvány, a belgiumi Kilátó a legérdekesebbek. Van egy-egy külföldi magyar szám is; magyar érdekeltségű cikkek. Szerencsés, hogy Patakra került ez a folyóiratanyag, hiszen az itt képződött amerikai és szórvány magyar gyűjtemény jó kiegészítője lehet; az angol nyelvű történelmi folyóiratsor pedig várja a könyvtárba merészkedő diákot, aki nem ijed majd meg, hanem nekibátorodva kezd a tanuláshoz, mint régi pataki elődei.
Sárospatak, 1988. október 11.
Baranyai Katalin
Hozzászólások