A diákok végérvényesen a Rákóczi szabadságharc elején térhettek vissza Sárospatakra. Iskolájukkal együtt hamarosan a könyvtárat is ápolni, gyarapítani kezdték, s megkezdődött a könyvtár történetének második nagy periódusa.
Ennek jellemzője, hogy míg a 16-17. században fejedelmi, nemesi patrónusaik voltak, akik az iskolát és a könyvtárat is mindenben támogatták, most kisebb pártfogók, elsősorban a környék nemessége és értelmisége lépett fel patrónusként. A szabadságharc alatt maga a fejedelem adományozott 1200 magyar forintot, Vay Ádám 120, Esze tamás 100 magyar forintot, de könyvadományokkal is gazdagodott a könyvtár, így Eörös Istvánné Csudó Zsófia adta a gyűjteménynek Kálvin Institutiojának Szenczi Molnár Albert által készített fordítását, vagy Eszéki István kolozsvári lelkész hagyta végrendeletében a könyvtárra 1707-ben magánkönyvtára kétharmadát, 205 művet 100 arannyal együtt. (Szücs István (et al.): A Sárospataki Református Kollégium. Tanulmányok alapításának 450. évfordulójára. Bp. 1981. 279. ) Simándi István könyvtára 1711-ben került a könyvtár tulajdonába, szintén hagyatékként. Az átvételi katalógusnak csak egy töredéke van meg, amely 294 teológiai, bölcsészeti, klasszikus irodalmi műről szól. (Király László:
A sárospataki kollégiumi könyvtár története 1868-ig. 1971. Kézirat. 64.) (Sajátos, hogy éppen a természettudományi munkák nincsenek benne feltüntetve.) A század végén a könyvtár protokollumában már több mint 60 adományozó van feltüntetve!
Bibliothecám könyvei egy ollyan Collégium által, melyet én mindég különösen nagyrabecsülni kötelesnek lenni ismérem magamat, ugy fognak vétetni s szemléltetni mint ajándék, ellenben sem nézvén ebben egyéb véget magam részéről is, hanem a köz jót: örvendezni fogok rajta, hogyha teljes készségemet ebben is bizonyítani alkalmatosságom elő adatik. Reménylem is, mellyhez képest a Collégium ezen én ajánlásomat tiszta szívemből származott jelnek tzéljául fogja venni - írta Beleznay gróf 1794. Június 21-én Szombathy János könyvtárosnak Sárospatakra. (Sárospataki Ref. Koll. Tud. Gyűjt. Levéltára A. XXV. 9186 / 83.) Könyvtára végül vétel útján épült bele a kollégiumi könyvtár állományába, ugyanúgy, mint ahogy 1760-ban Szathmári Paksi Pál 189 magyar és 8 angol műből álló gyűjteményét vásárolta meg a könyvtár 2213 forintért. Bányai István sárospataki tanár 388 kötetes könyvtára is így lett az állomány része, de számos kisebb könyvgyűjtemény megvásárlásával is szaporodott a könyvállomány a század folyamán.
A fent idézett példákból is kitűnik, hogy a kollégiumi diákok és tanárok könyvbeszerzései jelentik az állománygyarapítás harmadik módját. A különböző vásárokra kinyomtatott katalógusok segítették az eligazodást a könyvpiacon. A katalógusok divatját mutatja, hogy az egyik korabeli diákkéziratban már a katalógus karikírozását is felfedezhetjük. Az alábbi címmel találunk a KT. 854-es számú kéziratban egy listát: Mostanában nyomtattatott hasznos Könyveknek Catalogussa, mellyeket lehet talalni Hisope Mozes Lieket [értsd: lökött] Könyvárusnal aki a Pesti Farsangnak utólsó napjaira erkezett 177ben igen óltsón, - s itt egy hosszas címlistát közöl a megfelelő rövid leírással. Csak egy példa: 4. Tudakozódás az iránt hogy valyon helyesen esetté az, hogy a szép nem, el tiltatott a kendőzéstől, és meg mutattatik hogy az nem helyes tilalmazás. Régen az Asszonyokat a szemérmetesség pirositotta meg; nemellyek meg únván azt a természeti pirosságot, hagyták a paraszt asszonyoknak, magok a mesterséges pirossodáshoz nyúltak. Ehez szokván, félő, hogy ha már ez meg tiltatik, soha ezután meg nem tudnak pirossodni, és igy a szép ábrázatnak egy kiváltképen valo ékességit vegképen el vesztik. E kőnyvek irója sem a maga nevet, sem pedig a helyet a hol nyomtattatott fel nem tette. 8vo.
A XVIII. század első katalógusa 1726-ban készült Pécsi Imre könyvtárossá választásakor. Helyrajzi katalógus, amelyből megtudhatjuk, hogy a könyvek 43 tékában vannak elhelyezve, amelyeket az magyar és a héber ábécé betűivel jelölt meg. Ezek után 1738-ból, 1760-ból maradtak ránk hasonló katalógusok.
1769-ben újabb könyvtárrendezés, illetve katalóguskészítés történt. A könyvtár akkori felelőse, Szathmári Király György így ír Szentgyörgyi professzornak az egyik levelében: Az Úr Isten áldja meg Tisztelendő Uramat szives hajlandóságáért, és a köz jónak, cum effectu lejendö elöl mozditására meg határozott szandekáért. Mert ugyanis mi haszna akármelly tanátskozásoknak s determinatióknak is, ha azok tsak papiroson maradnak s effectusokban nem vételdőnek.
Hogy mindazonáltal a könyvek, valamint fel teszi kegyelmed, hogy papiroson annak rendi szerint, mind a Faculrások, mind az Auctorok szerint Classificatiójokat véghez viszi, a Thecaban is, nulla habita qvantitatis, complectionum differentiae ratione, ugyan a papiroson fel tejendő mód szerint helyheztessenek, egy általlyában szükséges ezért
1mo Quod ordo Maturalis, et solidus, hoc exigat.
2do Ut vel ipso primo intuitu discant vel imperiti, ad minus Historiam, vel Historiae Literariae aliquam rationem.
3o Ut defectus, signi sunt Auctorum, deprehendi facilius valeant.
4o Ut quae disparitas qvantitatis Librorum, oculos offenderet, curando isti malo, qualiter possit mediecna parari, annál szivesebben gondolkozzunk, s ha diszesebb más Editiokat lehet kapni, a disztelenebbet azzal váltsuk fel.
5 o Magunkat sem itéltessük, hogy mi tsak a külsö decorumot nézzük, nem pedig a Dolognak velejére figyelmezünk: Azért nulla corporis, qvantitatis; sed naturalis praerogativae ratiore habitat a Kis Hertzegeket, a nagy Hertzegek közzé, a Kis Groffokat, a Nagy Groffok közzé, a kis Nemeseket, a nagy Nemessek közzé, a kis Patereket, a nagy Paterek közzé helyheztessük miként meg itélne bennünket akárki, ha az Hertzéget, tsak azért hogy testere nézve kitsiny a nemesek közzé, az Eclesiasticust, hogy testere nezve kitsin, tsak azért a seculárisok közzé hagynánk s vetnénk.
6 o A melly disztelenséget a jó rend fog okozni, az jövendöre nagyobb jora fog szolgálni, midön annak meg gyógyitására, nagyobb attentiót fog bennünk s a successorokban is szűlni.
7 o Hogy a Loculusok appróbbak, én nagyobbnak azt vagy tsak az épületnek el kerűlhetetlen mivólta, vagy a Mester Embernek gorombasága okozta, mellyet nékünk követni, s követéssel approbálni, illetlen vólna: szükség azért, hogy a munka naturae rei conveniens, rationabilis, és minden modon accurata legyen, melly jövendöben commendálhassa Auctorát. (Szathmári Király György levele Szentgyörgyi Istvánhoz. Hangácson 1769. 26. Auguszty. Sárospataki Ref. Koll. Tud. Gyűjt. Kt. 864 / 15.) Jól látható, hogy a tartalmi osztályozást, illetve rendezést sokkalta fontosabbnak vélte a méret szerinti elhelyezésnél, a könyvtárhasználat szempontja volt tehát a domináns a térkihasználás szempontjával szemben.
A munkát valószínűleg 1773 táján fejezhették be, ugyanis 1774 -75-ben készült el a könyvtár szakrendes katalógusa. 1777-ben szintén ilyen csoportosításban sorolja fel a katalógus a könyveket, 1780-ban azonban Tasnádi Székely József betűrendes katalógust készít.
1785-ben, már Szombathy János könyvtárnoksága idején a könyveknek új katalógusa készül és az állományt is átrendezik. Új helységben kezdi a könyvtár a működését (az állomány ekkorra már 4000 kötet felett van!), ahol a könyvek méret szerint vannak 10 szekrénybe csoportosítva.
Szombathy volt egyébként az első, aki különgyűjteményt hozott létre az állományból, szétválogatta a Bibliotheca Hungarica, azaz magyar Könyvesház anyagait, a magyar nyelvű és a magyarokról szóló munkákat, külön katalógust készített róluk, s innentől egészen a 19. század derekáig a kölcsönzés és a katalógus szempontjából elkülönített egységként funkcionált.
Én azt szeretém meg, amit a bibliothekárius gyalázott, s attól borzadtam vissza, amit az magasztalt. Még ma is birom a könyvet, még rajta van ifju eszendeim öröminek kedves emléke; még ismerem a helyeket, hol édes szólása csudálgatásiban fel-felsikoltozám. (Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete. Budapest, 1879. 28.) - írja Kazinczy a pataki iskolában töltött éveire emlékezve. Jól mutatja ez az idézet is, hogy a könyvtárnokok és a könyvtárat használó diákok között mindennapi jó kapcsolat volt, ahol a könyvtárnok alkalomadtán a diák kezébe adott, javasolt egy-egy művet elolvasásra.
1788-ban készült egy könyvtár- és olvasóbarátnak nevezhető szabályzat a könyvtár használatáról. Könyvtárbarát, mert nagyon ügyel az állomány megóvására, s olvasóbarát is ugyanezért, hiszen az állomány kezelése, gondozása, illetve a szabályszerű használat feltétlenül segítette az olvasókat abban, hogy a kívánt dokumentumok eljussanak hozzájuk. Tulajdonképpen a könyvtáros kötelességeiről szól (1783-ig a könyvtárosi posztot általában esküdt deákok vagy primariusok töltötték be, ekkortól lett egy akadémiai tanár a könyvtár vezetője, mint főkönyvtárnok - 1783-tól Szombathy János -, illetve alkönyvtárnokként maradtak primariusok, akik a kölcsönzést és hasonló munkákat láttak el), ezzel kapcsolatban azonban előírja a könyvtárhasználat, illetve a kölcsönzés szabályait is, sőt, még a könyvtáros viselkedésére is ad utasítást. Pl.: A könyvkölcsönzésre megszabott időn kívül is, vidékihez, de különösen primariusokhoz, s azokhoz, akik vitairatokat készítenek, mindenkor szívesek, előzékenyek és készségesek legyenek." (Idézi: Czegle Imre: A sárospataki nagykönyvtár történeti áttekintése. In: Borsodi Könyvtári Krónika 1981. III. 30. p.) Talán ennek köszönhető, hogy a 18. század végének kiviteli, azaz kölcsönzési naplói szerint évről évre egyre több és több kölcsönzője volt a könyvtárnak.
Az a barátom, kivel a Bodrog szélén és a berekben Virgilt declamálgatám, Szathmári Mózes, most bibliothecáriusnak nevezteték. Elzárkózám vele a bibliothecába, s alkalmasan ismervén a Róma költőit, azokat kerestem fel, a kik az újabb időkben írtanak deákúl. Deuternek architecturára tartozó foliántjait kihordám szobámba (az utólsó volt az úgynevezett katonasor alsóbbik rendién, a Bodrog felé, s szűntelen rajzolgaték, olykor még éjjel is, három-négy gyertyát gyújtván meg, míg a rajzolásban csaknem teljesen megvakúlék. (Kazinczy Ferenc: Pályám emlékezete. Budapest, 1879. 23-24.) - írja Kazinczy. A húszezer kötetes (ez kb. 4000 mű volt!) könyvtár használata tehát nem jelentette pusztán a könyvtárban való munkát, a kölcsönzés is nagy jelentőséggel bírt már ebben a korban.
Hozzászólások